Résztvevők:
Először napnyugtakor megköszöntjük a Napot a tűz mellett. A szertartás meg éjfél előtt 10-11 óra körül kezdődne.
KEZDÉS: A Közösség tagjai felállnak körben, a kör közepén a tűz, mellette néhány lépéssel az oltár (asztal). Az asztalon egy kancsó tiszta víz, egy üres tál, mellette egy tartón törülköző. A tűz, a nyugati tűz, ami elemészti majd a bűneinket, múltunkat. Nem ezt fogjuk virrasztani.
A közösség tagjai kürtjelre elcsendesednek, reáhangolódnak az ünnepre. Innentől szó nem esik, csak ami itt vagyon. A kör közepére az oltárhoz érkezik az Öreg és a Bözön Bika.
ÖREG: Eljöttem hozzátok. Hogy tőletek elbúcsúzzak, hogy közületek minden rosszat elvigyek. Hogy tanításaim és tanácsaim reátok hagyjam. Hogy ti az új esztendőben ezeket követve jobbak igazabbak boldogabbak legyetek. Édes gyermekeim mindig a Lelkiismeret szavát kövessétek, azt soha el ne hallgattassátok. Én ma elmegyek, az aranytükröt hagyom reátok. Ez tanítson titeket igaz életre. Ez vezessen titeket Az aranytükör én magam vagyok, mert ő a lelkiismeret és a Lelkiismeret én vagyok. A Lelkiismeret szava az én szavam, édesapátoké a Napé.
Az öreg szavai alatt hangozik a doromb, csörög a láncos bot.
Ezután az Öreg odalép az oltárhoz, és megfogja a kancsót.
ÖREG: Az újesztendőbe megtisztulva akarok átmenni!!
Az Öreg vizet önt a tálba, kezét, arcát megmossa, megtörülközik, a tükörbe néz és ezt mondja:
ÖREG: Áldott Nap, fényes Nap! Hibáim látom, bűneim bánom.
Az öreg reánéz valakire a körből, az odalép mellé. A kancsóból önt a kezére néhány cseppet, mire az ugyanúgy megmossa magát, majd ugyanazt mondja, mint az Öreg: Áldott Nap, fényes Nap! Hibáim látom, bűneim bánom. Utána megtörülközik. Jön a következő a körben, s mindenkire sor kerül. A mosdás és törülközés után mindenki a tükörbe néz. A gyermekek csak ennyit mondanak a mosdáskor: Áldott nap, néha rossz is voltam. Az egészen kicsi gyermeket az anyja mosdatja meg, s tükörbe nézeti. Ahogy véget ér a mosdás, az Öreg int a Bözön Bikának. Az előveszi zsákját, és sorban körüljár mindenkit. Odatartja a zsákját mindenki elé. Ki-ki elhozza azt az ócska dolgát, amitől meg akar szabadulni. Ezeket egyenként a Bözön Bika odatartott zsákjába dobja, és ezt mondja: Ez is egy bűnöm! Ez is egy bűnöm! Ez is! Ez is! Nesze vidd el ezt is! .Ahogy a Bika körbe ért és mindent a zsákjába gyűjtött, úgy tesz mintha a gyermekeket is el akarná vinni a zsákban a rosszal együtt. Szaladgál körben, s rikoltozik.
BÖZÖN BIKA: Bözz, bözz, buss, buss (no mög ilyenök)!!!
A gyermekek sivalkodva menekülnek, a szülők meg tiltakoznak, és ezt mondják: Nem, nem, nem volt olyan rossz!
A Bika ahogy megunta a játszódást félrevonul. s elássa a zsákot. Közben a közösség egy kissé felszabadul, s vidáman megjegyzik egymás felé:
– Oh, kedves Bélám de megszépültél!
– Jaj, Juliskám leette a fene a ragyát rólad!
– Jaj, édes uram (vagy asszony) de megszépültél!
Meg ilyenek, s mókáznak kicsit. Egyszerre az Öreg felemeli kezét, s csend lesz újra.
ÖREG: Gyermekeim ki-ki vesse a tűzre mit nem kíván áthozni az újesztendőbe!
Itt a közösség tagjai egyszerre odajárulnak a tűzhöz, s reávetik kis papirosra felrótt, vagy fába vésett viselt dolgaikat. Ezután erre a tűzre már senki sem tesz, hagyjuk természetes módon kialudi.
ÖREG: Édes gyermekeim mennem kell. Közülletek minden rosszat elviszünk. De itt hagyom örökségül az aranytükröt. Hallgassatok szavára, hogy mindig ilyen szépen maradjatok. Visszajövök majd mikor föltámadok.
MINDENKI: Jöjjön vissza! Jöjjön vissza!
Elmegy az Öreg. A három regős leteszi az asztal alá a kancsót, tálat, törülközőt, csak a tükör marad ott. Mellétesznek jobbról, balról egy-egy korsót vagy virágedényt, elébük egy-egy kicsiny tálkát. Megérkezik a csodaszarvas és a Kakas. Dalba kezdenek a regősökkel együtt:
SZARVAS, KAKAS, REGŐSÖK:
Amott gomolyodik nagy gomolyag felhő
Abból támad elő csodafiú szarvas,
Csodafiú szarvasnak, ezer ága boga
Ezer ága bogán ezer égő gyertya
Ezer égő lángjuk az égi csillagok
Gyújtatlan gyulladj ék, oltatlan aludjék.
Haj regő rejtem, haj regő rejtem,
Haj regő rejtem, haj regő rejtem.
Amíg az ének szól, az Öreg visszasomfordál, s meggyújtja a keleti tüzet Ahogy vége az éneknek, a kör kitágul, s körbe veszi az Öreg intő szavára az újonnan fellobbanó keleti tüzet, mivel az nincs messze a másiktól. A Szarvas a társai segítségével leveszi a szarvait és a tükör két oldalán lévő korsóba állítja azokat. A gyertyákat meggyújtják, ha még eddig nem voltak meggyújtva.
ÖREG: Áldott Nap, fényes Nap! Ígérem, hogy ez esztendőben jó leszek, igaz leszek, szorgalmas és törvénytisztelő!
Erre a szarvas a zsákjából édességet szedeget ki és osztogatja azt, majd az oltárra is helyez el belőle a két tálkába, ami a két korsó előtt van. Ahogy ezzel megvall a szarvas, a Kakas rendesen felkapirgálja maga alatt az avart, kezével verdes és kukorékol legalább hármat. Ezzel a Napisten megszületett, a szertartás véget ért. Aki megtartotta a böjtöt, az most a víg lakomába keveredik a többiekkel. Azonban a lakoma ellenére sem feledjük a tüzet. Annak lángjai mellett az éjszakát ősi szokás szerint átvirrasztjuk, s napkeltével megköszöntjük a fenséges Napistent újjászületésében.
KELLÉKEK:
