(Sebestyén M.- Szörényi L.: „Karácsonyi magyar népdalok, jeles napok” alapján)
Ne fuss, ne fuss, ne fuss, Napisten királyunk
Mi sem vagyunk ördögök, hanem a Te szolgáid.
Haj, regő rajta, azt is megadhatja, az az öreg Isten.
Kelj fel, gazda, kelj fel, szál a Napisten házadra
Serege magával, tele poharával, terített asztalával.
Haj, regő rajta, azt is megadhatja az az öreg Isten.
Nem vagyunk mi rablók, Szent István szolgái.
Most jöttünk hideg kútról, hideg mezejéről.
Elfagyott kinek keze, kinek lába, kinek egye-mása.
Haj, regő rajta, azt is megadhatja az az öreg Isten.
Amott kerekedik egy fekete felhő, abban legelészik csodatevő szarvas.
Csodatevő szarvasnak ezer ága-boga, ezer ága-bogán ezer égő gyertyája,
Ezer égő lángjuk az égi csillagok, gyújtatlan gyulladjék, oltatlan aludjék.
Haj, regő rajta, azt is megadhatja az az öreg Isten.
Itten tudunk egy legényt, kinek neve Jancsi, amott tudunk egy leányt, kinek neve Terka.
Isten meg ne sejtse, kebelébe rejtse, párna alá szorítsa, ott csitítsa-ringassa,
Mint a koca malacát, de még annál is jobban.
Haj, regő rajta, azt is megadhatja az az öreg Isten.
Ha beeresztenek, becsiszegünk-csoszogunk,
Ha kieresztenek, kicsiszegünk-csoszogunk.
Nyirfakéreg bocskounk, cserfakéreg papucsunk.
Haj, regő rajta, azt is megadhatja az az öreg Isten.